A szakértők azt jósolják, hogy újabb járványok hullámával kell szembenéznünk. A társadalmi távolság megőrzésének szükségessége nemcsak a tömeges események hiánya, hanem a megfelelő távolság is, ha egymás mellett haladunk el, például a járdán. A problémára nemcsak a város aktivistái, hanem a várostervezők is felfigyelnek. Utóbbi arra kíváncsi, hogy a jelenleg zajló járvány mennyiben változtatja meg a nagyobb városi terek kialakításának tendenciáit.
A világjárvány, miután bezárt minket négy fal között, üresé tette a régebben találkozóknak számító városi tereket és tereket. Világunk hálószobává és munkahelyekké zsugorodott.
A 21. században már megjelent a SARS, a MERS, az ebola, a madárinfluenza és most a Covid-19. Ha valóban beléptünk a járvány korszakába, hogyan tervezhetjük meg városainkat úgy, hogy a külső tér ne "tilos" zónává váljon, hanem biztonságos és élénk helyre?
A városok, mint a halál csapdái
A városok hosszú utat tettek meg a betegségek elleni küzdelemben.Korábban olyan hely volt, ahol a várható élettartam a szennyezés miatt jóval alacsonyabb volt, mint a vidéken.
"A városok a múltban halálcsapdák voltak" - mondja a tudományos újságíró, a The Fever and Pandemic szerzője, Sonia Shah. - Az ipari forradalom gyors növekedése szennyezte az utcákat, London és New York pedig olyan veszélyes betegségek melegágyává vált, mint a kolera. Az eredmény egy olyan találmány volt, amely megváltoztatta az életünket: a szennyvízrendszer.
Az 1840-es csatornarendszer elméletéről szóló jelentés készítői megjegyezte, hogy a szennyvízrendszerrel 50% -kal sikerült csökkenteni az angliai városokban a tüdőbetegségek okozta halálozást.
Az elmúlt években a közterek kialakításának trendjei ismét az egészségügyi szempontokra összpontosultak. Prioritás a gyalogosbarát tér, valamint a kerékpárosok és a futók kialakítása. A zöld növényzet és annak lakókra gyakorolt üdvös hatása szintén az egyik legfontosabb szempont volt, amelyet a tervezők figyelembe vettek.
Fontos volt a gyors szállítás is. A városok az utazási célpontok nagy részét összpontosítják: munkahely, irodák, üzletek, kórházak és otthonok. A jó hozzáférhetőség azonban kétélű kardnak bizonyult, lehetővé teszi a fertőző betegségek gyorsabb terjedését, erre példa a Covid-19.
Rebecca Katz, a Globális Egészségtudományi és Biztonsági Központ szerint 2050-ben a lakosság 68% -a városokban fog élni. Ez azt jelenti, hogy csak fokozódik a nyomás arra, hogy ezeket a helyeket felkészítsék egy járványra.
Nem minden város egyformán sebezhető
A zöldövezetre és a fenntartható közlekedésre támaszkodó gazdag városok, például Koppenhága, jobban fel vannak készülve a járványra. A hatékony kerékpározás azt jelenti, hogy kevesebben használják a potenciálisan veszélyes járványos vészhelyzetben a tömegközlekedést, és a nagy zöldfelületek lehetővé teszik a társadalmi távolság tartását. Egyidejűleg a levegőben tartózkodása lehetővé teszi a mentális egyensúly és a fizikai aktivitás fenntartását.
A helyzet azonban egészen más a sűrűn beépített városokban, ugyanakkor rossz infrastruktúrájúak, mint például Banglades vagy Nairobi.
Hogy ilyen helyeken milyen korai tüneteket nem okozó betegség járványa alakulhat ki ilyen helyeken, megmutatta a 2014–2016 közötti ebolajárvány Nyugat-Afrikában. Kiderült, hogy a rossz vízellátó rendszerek és a rossz egészségügyi berendezések a leginkább érintettek.
A távolság problémája
A sűrűn lakott városokban, még azokban is, amelyek hatalmas központi parkkal rendelkeznek, például New York City, a lakók nehezen tudják tartani a biztonságos gyaloglási távolságokat járás közben.
Néhány európai nagyvárosban (Bécs, Berlin) a hatóságok úgy döntöttek, hogy korlátozzák az úton lévő sávok számát, és ideiglenesen bevezették ott a gyalogos és kerékpáros forgalmat.
Ez nemcsak elősegíti a távolságot, hanem nagyobb fizikai aktivitásra is ösztönöz. Az a képesség, hogy biztonságosan sétálhat egyik pontról a másikra, arra ösztönzi, hogy a tömegközlekedés vagy a saját autó helyett használja a saját lábát vagy kerékpárját.
Zöldség egy járványos városban
A zöld városoknak nemcsak ökológiai okokból van jövőjük. Amint a folyamatban lévő járvány megmutatta, a parkok és terek kikapcsolódást nyújtanak azoknak, akiknek négy fal közé zárva kapcsolatba kell lépniük a természettel. Enélkül nemcsak testi és lelki egészségük romlik.
Amint azt Marianthi Tatari amszterdami építész elmagyarázta, a zöldövezetben napi 20 perc elegendő a biztonságos mentális egyensúly fenntartásához egy folyamatban lévő járványban. A parkokban azonban egészségügyi probléma van. A szakértők rámutatnak arra, hogy nagyobb számú kézfertőtlenítő adagoló építhető.
- Ha feltételezzük, hogy az ilyen járványok gyakrabban kísérnek el minket, akkor a városokat könnyebben kell átszervezni - mondja Johan Woltjer, a Westminsteri Egyetem munkatársa. - A válsággal szemben szükségünk van helyekre ideiglenes karanténra, orvosi központokra. Több liftet és lépcsőt kellene építeni a középületekbe, hogy kevesebb ember utazzon át rajtuk.
A szakértők azt is megjegyzik, hogy a városoknak önellátóbbaknak kell lenniük, főleg az élelmiszer-ellátás terén. Az épületek tervezésénél is fontos a járványra gondolni.
A modern irodaházakat nem lehet hatékonyan szellőztetni, a légkondicionálás mindent megtesz helyettünk, és ahogy a jelenlegi válság is mutatja, az ablaknyitás és a friss levegő befogadásának képessége néha döntő fontosságú.
Nyilvánvaló, hogy van időnk megváltoztatni a prioritásokat a városfejlesztés megtervezésekor. A várostervezők és tervezők nagyobb figyelmet fordítanak azokra a gyakorlati megoldásokra, amelyek járvány esetén is működni fognak. Lehet, hogy nem túl látványosak és láthatóak, de hasznosak a mindennapi életben.
Kézfertőtlenítő állomások, hőmérséklet-követő és mérőeszközök, kevesebb forgalom, szélesebb burkolatok és több zöldfelület jelentheti a jövőt.
