A prenatális vizsgálatok célja a magzat veleszületett és genetikai betegségeinek, például Down-szindróma, idegcsőhibák és kromoszóma-rendellenességek kimutatása. A prenatális (invazív) teszteket elsősorban a 35 év feletti terhes nőknek ajánlják, akik először terhesek vagy 2-5 év alatt nem szülnek. Az orvos köteles az asszonyt prenatális és preimplantációs vizsgálatokra irányítani, amennyiben vannak erre utaló jelek.
Olvassa el még: Prenatális tesztelés: milyen betegségeket képes kimutatni a prenatális vizsgálat? Prenatális tesztek: indikációk a prenatális diagnózisraMilyen kötelezettségei vannak az orvosnak és a betegek jogai a prenatális vizsgálatokkal kapcsolatban a hatályos előírások szerint? Minden nőnek tisztában kell lennie azzal, hogy 35 éves korában statisztikailag növeli a terhesség és a magzati patológia kockázatát, és minden olyan helyzetben, amelyben ez a patológia bekövetkezik, genetikai vizsgálatokkal kell ellenőrizni az egészséget és a magzatot. A prenatális vizsgálatok célja a kockázat meghatározása és a magzati hibák kimutatása a terhesség korai szakaszában, amely lehetővé teszi a páciens méhben történő kezelését. Ennek eredményeként lehetővé teszi az azonnali szakkezelésre való felkészülést a baba születése után.
Prenatális szűrés: az Egészségügyi Minisztérium ajánlásai
Az Egészségügyi Minisztérium ajánlásai szerint a prenatális vizsgálatokat:
- terhes nők 35 éves kortól, mivel az ilyen nőknek nagy a veszélye annak, hogy fogyatékkal élő gyermekük születik;
- kismamák kromoszóma-rendellenességei a magzatban egy előző terhesség alatt;
- terhes nők, akiknek családjában anamnézisében strukturális kromoszóma-rendellenességek voltak;
- terhes nők, akiknél jelentősen megnő a monogénes vagy multifaktoriális betegség által érintett gyermek kockázatának kockázata;
- terhes nők, akiknek kóros szintű biokémiai jelei vannak a jólétnek vagy rendellenes ultrahangvizsgálat van a jelenlegi terhesség alatt.
Mely tesztek kötelezőek terhesség alatt?
Invazív és nem invazív prenatális tesztek
A prenatális tesztelésnek két módszere van - invazív és nem invazív. Az invazív módszerek megkövetelik például a magzatvíz gyűjtését (amniocentézis) - biztosítják a hibák 99% feletti kimutatását, ugyanakkor a vetélés veszélyét hordozzák magukban, míg a nem invazív módszerek ultrahangon vagy vérvizsgálaton alapulnak, és csak egy adott hiba kockázatának becslését teszik lehetővé.
A prenatális vizsgálatokra való hivatkozás kötelezettsége
Az orvos köteles az asszonyt prenatális és preimplantációs vizsgálatokra irányítani, amennyiben vannak erre utaló jelek. Beutaló szükséges, amely tartalmazza a program indikációival kapcsolatos információkat, valamint a szabálytalanságok leírását és a mellékelt vizsgálati eredményeket, amelyek megerősítik a programra történő beutalás jogszerűségét, amelyet a kezelőorvos ad ki - az első látogatást a terhesség 12. hetében jelzik.
Ez mind a beteg információhoz való jogát (a betegek jogairól és a betegjogi ombudsmanról szóló 2008. november 6-i törvény 9. cikkének (2) bekezdése), mind az orvosi etikai kódexből következik. A prenatális vizsgálatok elvégzéséhez való jog abból ered, hogy a terhes nő tájékoztatást kap a magzat állapotáról, annak lehetséges betegségeiről és hibáiról, valamint a magzati időszakban történő kezelésük lehetőségeiről (az 1991. augusztus 30-i törvény 19. cikkének (1) és (2) bekezdése. egészségügyi ellátás, Journal of Laws 1991, 91. szám, 408. tétel, módosítva).
Az Art. Az orvosi etikai kódex 38. cikke szerint az orvos feladata, hogy megismertesse a betegeket a modern orvosi genetika, valamint a prenatális diagnosztika lehetőségeivel. A terhes nő prenatális vizsgálatokhoz való jogának az orvosok általi megsértése, amely azt eredményezi, hogy képtelen döntést hozni a legális abortuszról, és visszafordíthatatlan fogyatékossággal élő gyermeket szül, a kártérítési igények alapját képezheti. A fenti információk megadásával az orvos köteles tájékoztatni a prenatális vizsgálatokkal kapcsolatos vetélés kockázatáról is.
A prenatális vizsgálatokra vonatkozó uniós jogszabályok
A prenatális vizsgálatokra vonatkozó uniós jogszabályok bevezették az Art. Az Európai Bioetikai Egyezmény 12. cikke. Eszerint egészségügyi célokból tesz lehetővé genetikai betegségeket előre jelző vizsgálatokat, vagy olyan teszteket, amelyek felhasználhatók a betegségért felelős gén hordozójának azonosítására, valamint olyan vizsgálatokat, amelyek kimutathatják a genetikai hajlamot vagy a betegségre való hajlamot.
Jogalap: AZ EGÉSZSÉGÜGYI MINISZTER RENDELETE (2012. december 6.) az egészségügyi programok területén biztosított garantált ellátásokról (Journal of Laws, 2012, 1422. tétel)
Ajánlott cikk:
Prenatális vizsgálat: mi ez és mikor történik?